A dráma műfaji jellemzői

A dráma műfaji jellemzői
Kifejezésmód
Prózában írt dráma
Verses dráma
Tragédia
Komédia
Színmű
Tagolása
Cselekmény
Előadásra szánt, dinamikus
Szomorú játék
Vígjáték
Főszereplője a tragikus hős
többnyire valamely nagy, nemes cél érdekében vállalja a harcot, de az ellenerőkkel való küzdelemben elbukik
Tragikum
Katarzis
A nagy emberi értékek pusztulása
Hirtelen
Visszafordíthatatlan
Egy magasabb rendű érzés, megtisztulás
A tragikum váltja ki a nézőből
Benne általában kisszerű emberek, kicsinyes tulajdonságok ütköznek
Kudarcot vallanak
Komikum -(Helyzet v Jellem)
A komédia lényege, olyan ábrázolási mód, amely rendszerint bírálattal kapcsolódik össze.
Egy negatív tulajdonság vagy jelenség eltúlzása kelti, amellyel szemben a befogadó fölényt érez.
Mindig szerencsés végkimenetelű
Olyan drámai mű, amelyben a hős összeütközésbe kerül az erkölcsi
világrenddel, de a küzdelemből erkölcsileg megtisztultan, győztesen kerül ki.
Általában szerencsésen végződik.
Hiányzik belőle a tárgyleírás, a táj- és környezetrajz, a külső jellemzés.
Felvonások
Nagyobb szerkezeti egységek
Egy-egy zártabb cselekményegységet foglalnak magukban
Jelenetek
Kisebb szerkezeti egységek a felvonásokon belül.
Lényegük
Színpadon lévő szereplők számának változása
Alapjuk vagy a színhely változása
Valamelyik szereplő színpadi megjelenése, illetve távozása.
Alaphelyzet
Ebből indul ki a cselekmény
Feszültséggel terhes szituáció
Meghatározza a szereplők magatartási lehetőségeit: akcióra, drámai harcra késztet.
Középpontjában gyakran az ellentétes célokat (eszméket, értékeket) képviselő hősök összeütközése, konfliktusa áll.
Szerkezete a Görög tragédiák nyomán
1. expozíció (az alaphelyzet ismertetése)
2. bonyodalom (elkülönítő mozzanatai: a válság vagy krízis)
3. késleltetés (retardáció)
4. katasztrófa (a tragédia végkifejlete, lezárása).
Általános jellemzés
A dráma görög eredetű szó: cselekvést jelent
Tárgya a külvilágból merített esemény, eseménysor.
Kifejezésének eszközei
Szereplők cselekedetei
Dialógus
Monológ
Szerzői utasítás
Párbeszéd
A dráma szereplőjének önmagához intézett szövege
Szövegegység amelyben a szerző az előadásra vonatkozó elképzeléseit vázolja.
A néző megismerheti belőle a szereplő lelkiállapotát, legbensőbb viszonyát az eseményekhez.
Magánbeszéd
Taglejtések (gesztusok)
82